hát én nemtom, hogy hogybírják a szegények, a hajléktalanok vagy mittomén a szörvájvörösök, hogy tök sokat nem esznek . vagyis hogy keves esznek. vagy semmit. én a reggeli bundáskenyér elfogyasztása után kb délután fél 6-kor jutottam újra kajához (merugyebár kirándulni voltunk, de erről később) és majdnem belepusztultam. ülve főztem a tésztát, mert fél hajszálnyi választott el attól, hogy elájuljak és a gyomrom is küzdött keményen.. és hiába figyeltem utána, hogy lassan egyek.. nem sikerült elég lassan. most attól vagyok kész, hogy túlságosan teletömtem magam. ez a ló túloldala asszem.. :)

de menjünk egy kicsit vissza az időben...

szombat délelőtt a dokibácsi nagyon megkínzott (ismét :I ) és felírt medvehájat (!) hogy azzal kenegessem a műtét helyét.. ami mellesleg az orromon belül van. remélem büdös ez a dolog.. mer akkor tuti felfordul a gyomrom minden kenésnél.. medveháj.. nemtom.. fura.. nekem rögtön a bálnaváladék jutott róla eszembe :D de biztos használ, meg jó.. mer különben mér írta volna fel..
délután csináltam tiramisut.. asszem mostmár tutira megfogtam Tomit :)) ha mást nem, legalább a gyomrát :)) papi mivel nem jött, nem evett belőle.. így járt.

jó volt, hogy ma kellemes idő volt. féltem, hogy felfog fagyni az út és akkor maradunk a hátsónkon otthon.. de nem így lett. felkerekedtünk és meglátogattuk Taron a sztupát, meg sétáltunk hatalmasat Lőrincin. nagyon jó volt :) leszámítva pár kellemetlenséget, mint például az alakmosófolyadék kifogyása hazafelé, melynek és a totálisan szemből sütő napnak köszönhetően egy darabig úgy jöttünk, hogy semmit nem láttam :)) elég meredek volt, hogy a benzinkutat is szinte alig vettem észre. ahol is vettünk utánpótlást és így mindenféle ütkézéses-útmellémenős baleset nélkül szerencsésen hazaérkeztünk.
jahh.. készültek ám képek is. majd felkerülnek azok is, ha betelt a film és ha előhívatjuk őket. remélem azért, hogy léteznek még ilyen előhívóhelyek és annyira nem elavult technológia a mi kis kodakfilmes24kockás fényképezőnk..