nagyon el vagyok keseredve. minden nap azt érezni, hogy senki vagyok, hogy szar vagyok. még ha jókedvem van, akkor is. még ha úgyérzem, hogy igen, ezt most jólcsináltam, igen, most ügyes vagyok és érdemes volt.. akkor mindig jön valami, ami lerombolja ezt az egészet. és nem engem küldenek el pl tanfolyamra, pedig nekem már rég megígérték.. folyton csak átverik a fejem. szeret, de miért? hisz undok dög vagyok, akinek van egy beteges üldözési mániája, depressziós és picsogós. nem is érdemlem én ezt. semit nem érdemlek. egy sötét bányát érdemlek, hogy ott keressek szenet. legalább nem lát senki.