hiába van post is szoftverem itt az irodában, abban a pillanatban, hogy ellépek a gépem mellől, már nem tudom fejben tartani a fontos (ill kevésbé fontos) dolgokat. kéne egy bőröm alá ültetett chip. nemis. egy egész chiprendszer. hogy lehetek olyan szi(t)aagy, hogy mindent elfelejtek. a nevem leírásától kezdve az elintézendő telefonhívásokon keresztül a reggel 8ra bejövésig mindent.
nagyon ritkán kell nekem nyitni az irodát. de ma igen. és tegnap, mikor indultam haza, mondtam kolleganőmnek, hogy oké, akkor jövök én reggel. és attól a pillanattól, hogy ezt kimondtam, nem jutott eszembe egészen addig a pillanatig, hogy reggel állok a fürdőben, egyszál törölközőben és szárítom a hajam és akkor egy ilyen villanás frnc, ma 8ra kell mennem. és mennyi volt az idő? fél 8 persze. vagyis esélytelen. ráadásul bkvval. szóval gyors öltözés, pakolás, szenyócsinálás, kávéivás feketén persze, mert elfogyott a cukor. rohanás a buszhoz. egész úton hányinger (köszönhetően a nem reggelizésnek és a feketekávének). aztán mikor 8:00-kor az astoriánál voltam, akkor azt mondtam, hogy oké. mindek idegesítsem magam. ígyseúgyse fogok beérni. aztán már csak amiatt izgultam kiscit, hogy az a bizonyos feketekávé nehogy előbb fejtse ki hatását, mint ahogy beérek :D