azt azért hozzátenném a kórházas sztori végére, hogy mikor soha nem vártam még úgy az ebédet, mint akkor, mikor mondták, hogy hazajöhetek utána. nem is tudom , mire számítottam.. 5 fogásos ebédre, finom krémessel a végén.. vagy ilyesmi.. ehelyett volt vmi leves, fehér színű volt, talán még a répa volt az, amit felismertem benne. meg volt vmi, aminek a tökfőzelék nevet adták. nah.. és most jön a lényeg: búcsúzásul leettem az ágyneműt a kórházban :DD de télleg nem drirekt volt.. spontán jött :)

és mellesleg ennek a postnak az írása közben beesett egy csokidarab a tortámról az y és az x közé :))