Most nem vagyok valami jól.. vagyis de, csak belül eléggé zavaros minden. Leginkább a fejemeben, de mivel a fejemben van az agyam (legalábbis remélem), ami tulképp kapcsolatban van az összes kis porcikámmal, így minden kis porcikámnak meg kell most küzdeni a hullámokkal. Némelyeket egész cunami veszélyeztet.. másokat csak egy kis apály-dagály jelenségféle..
de lássuk.. hogyan is kezdődött..
Szombaton Tominak dogloznia kellett, így elkísértem. Kicsit nehézkesen indult a nap, mert megint mindenféle képzelgés lett rajram urrá. De aztán végül egész jól eltelt, néha bele-belekontárkodtam Tomi munkájába, meg lefordítottam angolról egy nagyon hosszú és cseppet sem könnyű szöveget.
Vasárnap a pihenésé volt a főszerep. Leszámítva némi takarítást (mert jött a főbérlő) és egy kis főzőcskézést. Videóztunk ezerrel. Aztán eljött a lefekvés ideje.. én meg kibuktam. Valahogy nem akartam aludni.. talán mert tudtam, hogy az este után jön a reggel és el kell mennem fogorvoshoz. Vagy nemtom mi volt a bajom.. szegény Tomit sem hagytam aludni.. és az egésznek egy nagy beszélgetés lett a vége. vagyis inkább csak ő beszélt, én meg csak sírtam. Szembesített önmagammal, ami meglehetősen kiábrándító érzés volt. Mmint az, hogy milyen is vagyok és hogy is viselkedem néha. (Meg történt még valami, amitől olyan boldog lettem, hogycsak na! De erről még nem szabad beszéni... vagy szabad? nemtom.. majd ő elmondja :*)
Szóval.. most keményen harcolok önmaggamal. És igenis nagyon ügyeslány vagyok és menni fog! Ki fogom űzni magamból a depressziót, kisebbségi érzést, a paranoiát és minden egyéb zavaró érzelmet, ami nem hagyja, hogy felhőtlen legyen a boldogságom és a kapcsolatunk. Nagy munka előtt állok. De tudom, hogy van egy társam, aki mindenben segít.
De egyébként.. kicsit jogosan féltem a fogorvostól.. mert negyon megkínzott (ismét) és ráadásul semmi jóhírt nem mondott. Jövő héten meg kell műteni, mert ciszta van az egyik fogam gyökerénél. Hajrá... az arcpolipom úgyis szinte teljesen tünetmentes.. irány újra a szájsebészet!
nade majdlesz valahogy...
de lássuk.. hogyan is kezdődött..
Szombaton Tominak dogloznia kellett, így elkísértem. Kicsit nehézkesen indult a nap, mert megint mindenféle képzelgés lett rajram urrá. De aztán végül egész jól eltelt, néha bele-belekontárkodtam Tomi munkájába, meg lefordítottam angolról egy nagyon hosszú és cseppet sem könnyű szöveget.
Vasárnap a pihenésé volt a főszerep. Leszámítva némi takarítást (mert jött a főbérlő) és egy kis főzőcskézést. Videóztunk ezerrel. Aztán eljött a lefekvés ideje.. én meg kibuktam. Valahogy nem akartam aludni.. talán mert tudtam, hogy az este után jön a reggel és el kell mennem fogorvoshoz. Vagy nemtom mi volt a bajom.. szegény Tomit sem hagytam aludni.. és az egésznek egy nagy beszélgetés lett a vége. vagyis inkább csak ő beszélt, én meg csak sírtam. Szembesített önmagammal, ami meglehetősen kiábrándító érzés volt. Mmint az, hogy milyen is vagyok és hogy is viselkedem néha. (Meg történt még valami, amitől olyan boldog lettem, hogycsak na! De erről még nem szabad beszéni... vagy szabad? nemtom.. majd ő elmondja :*)
Szóval.. most keményen harcolok önmaggamal. És igenis nagyon ügyeslány vagyok és menni fog! Ki fogom űzni magamból a depressziót, kisebbségi érzést, a paranoiát és minden egyéb zavaró érzelmet, ami nem hagyja, hogy felhőtlen legyen a boldogságom és a kapcsolatunk. Nagy munka előtt állok. De tudom, hogy van egy társam, aki mindenben segít.
De egyébként.. kicsit jogosan féltem a fogorvostól.. mert negyon megkínzott (ismét) és ráadásul semmi jóhírt nem mondott. Jövő héten meg kell műteni, mert ciszta van az egyik fogam gyökerénél. Hajrá... az arcpolipom úgyis szinte teljesen tünetmentes.. irány újra a szájsebészet!
nade majdlesz valahogy...


2 Comments:
Szia Reni!
Ram is szamithatsz mindenben! Remelem itt majd kivirul az eletetek, de mielott kijottok, azert meg fel kell kesziteni titeket London arnyoldalaira, amikben nekem meg nem volt reszem, de ugy jottem ki, hogy azt is belekalkulaltam. Az egyik az az egeszsegellatas. Hozasd rendbe magad, mert itt nem olyan egyszeru elmenni es olcson meguszni a dokibacsit szerintem mint otthon.
A tobbit majd kesobb!
Szoritok neked, barmilyen szemelyisegfejleszto treningen is veszel reszt. Engem barmikor megkerdezhetsz barmirol, mert en oszinten valaszolok neked mindig. (moist is magyar csaj ul mellettem, es nyomatja a freemailt! :) )
ódenagyon hiányzol
nagy ölelés!
pussza
Post a Comment
<< Home