soha nem nyertem semmit. (najó, egy kivételével, de akkormég kisjány voltam) és erre, most... mikor nyerek Herbert jegyet.. amikor már megvettük. hátköszi.

Vasárnap máj. 1. éljen a munka ünnepe. ennek örömére dolgozni kell..
(jól fogunk kinézni, mert előtte este Herbert-buli)

de nemsoká eltelik az a pár hónap, és ismét egy városban fogunk lakni.. és gyakrabban fogunk találkozni :)
dejólennemár Angliában lenni..

bejött bátyám elköszönni.
mikor elment.. csak néztem, ahogy lépeget.. egyre távolodik.. és visszamentem az irodába.. leültem.. és egy könnycsepp hullott az előttem lévő papírlapra.. hiányozni fog
már nem is talizunk, mielőtt visszamegy :I

tulképp ez nem is a margit híd, hanem az árpád :D
de nemisezalényeg

vajon ki írhatta a margít híd oldalába a nevem? :)))

együtt ebédeltem bátyámmal. jó, hogy így elkocsikázott ide hozzám. teletömtük magunkat, aztán végigkommandóztuk a MOM park alatti -3 szinten lévő parkolót, fizetőautómata-lelés céljából, de sikertelen volt a küldetés. így a -2-es szinten kellett a kártyát érvényesíteni. aztán elbúcsúztunk.. engem várt a munka (brrrrrr) ő meg kocsikázik kicsit, esetleg hazamegy pihenni.. és este találkozunk majd.

ráadásul ma még fogorvoshoz is kell mennem.

és a herberjegyeket is meg kéne már venni.

a ma reggeli ébredés az valami leírhatatlan volt.. jó fáradt voltam, mert kissé sokáig duruzsoltunk hármasban. olyan volt, mint.. nem is tudom.. frankó. pihepuha, meleg, lágy.. és bearanyozta az egész napomat! :*

tegnap végre találtunk Tominak mobilt, meg sétáltunk, meg fagyiztunk is. csak azt nem értem miért tesznek a fagyiba is mazsolát?? csak hogy bosszantsanak tutira.

aztán este megérkezett bátyám. mmint hozzánk, Londonból már szombaton megérkezett. nálunk fog vendégeskedni kb 3 napot. tök gáz, hogy nekünk meg dolgozni kell, így ő szegény napközben egyedül van.. meg ilyenek.

némi számvetés után eldöntöttük, hogy kocsival megyünk Prágába. meg az is, hogy junius közepén. és itt fogunk lakni:

hétfőn voltunk ám vacsizni is.. én pedig hoztam a formámat ismét. mikor meghozták a vacsit, a szokásos látvány tárult elém: jólelkészített hami, szép díszítéssel. persze még az eléjén voltunk az eseménynek és még nem ocsudtunk fel a nemmessze ülő Tóthpárostól, hogy az egyik, mekkor disznó, a másik meg kiskorú és piál, mint állat és folyamatosan poénkodtunk. ésugyebár ha az ember nevet - esetleg visszafolytva nevet, az orrán kiáramlik a levegő, de nem úgy ahogy szokott, hanem erőteljesebben. nemármost. nekem egy ilyen 'fújással' sikerült a tányért beborító, díszítésnek szánt petrezselyemzölddel az egész asztalt beborítanom. a pincér persze pont akkor jött arra.. de jófej volt, mert vagy nem vette észre, vagy csak úgy tett. hogy ne égjek mégjobban :)) aztán a szalvétámmal összetúrtam kis kupaccá.. aztán meg már nem volt gond. jól belaktunk, ittunk koktélt is, hazasétáltunk.. és mindeközben mindig és folyamatosan szerettük egymást..

és megyünk előnászútra Prágába júniusban

tegnap a japán szerető segítségével ilyesmi tájakra utaztunk.. ausztrália.. csodás.. egyszer megnézzük, ha nem végleg

hát akkor kezdődjön a nap!
(azt hogy hívják, ha vki korábban jön dolgozni.. előóra? merugye ha bennmarad munkaidő utén, az túlóra.. hmm..)

hétvége jó volt, rövid volt. megjött tesóm, volt nagy meglepetés, öröm, pityergés, borozás, tünéreskönyv, beszélgetés, sok informatikai csoda látás, akcentus nem észrevevés, vasárnap mégsem dolgozás, mamának magyarázkodás, anyuka ledorgálás, unokaöccsnek lakásmegmutatás, este hasgörcs, reggel - délelőtt orvos (a változatosság kedvéért olyan, aminél mostanában még nem voltam), csodálatos kedves, aki korán kel, boltbamegy, elmosogat és szeret. már fél éve. :*

nem értek semmihez, nem tudok semmitse, még kérdezni se tudok.

leszedtem a kertünk egyetlen tulipánját és behoztam az asztalomra. picit jobbkedvre derít legalább. és remélem, hogy lesz majd mégegy dolog, amitől jobb kedvem lesz.. most szorítok érte, hogy sikerüljön. dejólenne már...

nem szeretek csak kekszet és teát enni és inni. nem szeretek hasfájós lenni.

szerintem valami van bennem. aminek nem kellene..
ami megesz belülről..

én csak dolgozom... dolgozom.. rögzítek.. ellenőrzök.. hogy haladjunk es ne kelljen megint estig maradni.
Tomi meg csak vár.. és vár.. és vár.. hogy sorrakerüljön az orvosnál.

úgylátszik a mai nap erről szól

kiborultam azon, hogy vannak olyan emberek, akik latjak hogy percenként hivja őket vki, igaz, ismeretlen számról, akkor is csak nezik a telefont, nem veszik fel. mert ismeretelen szam.
most ez jogos a reszemről vagy nem?

najó.. mégis.. egyvalakinek igen.. NEKI :)))

és még sztem meg is átkozott a nyamvad kurvája, mert egész délután olyan hasmenésem volt, hogy azt nem kívánom senkinek.

szóval ez a nap tényleg nem AZ a nap.. meg lettem billogozva, mint egy leprás...
délután 3 körül már nagyon éhes voltam (merugyebár ebédszünetben is dogloztam) és hozattam magamnak gyors mekis kaját. én mindig ugyanazt eszem, fismeket. most is azt. már nem egyszer ettem itt az irodában.. persze a főnökasszonyom nem szereti a halat ill. a halszagot. (bár a fishmacnek kvára nincs halszaga mer olyan kicsi meg olyan mű.. de mindegy) igazából eddig soha nem volt belőle gond.. mert észre se vette.. de ma az egyik kollegám úgyérezte, hogy vicceskedik kicsit és elordította magát az irodában, hogy a reni halasszendvicset eszik.. és meg is ismételte, hogy biztos ami biztos az emeleten lévő főnökasszony is meghallja.. nem is telt bele 2 perc se egy biz mondvacsinált ürüggyel lejött.. éééés.. be se jött a szobánkba, kintről szólt be: "norbi légyszives, ha meghozzák a pizzám, akkor te vedd át te. de ne a reni, mert ő halas szendvicset eszik. és be ne vidd abba szobába, mert ott a reni halaszendvicset eszik."

hát.. őszintén.. kedvem lett volna beleköpni a pizzájába..

sírjon az ég, az eső essen

a ma reggel nem az igazi. tegnap este felhívott ági, hogy jöjjek én nyitni az irodát. mondom oké. fel is keltem időben, minden király, be is értem, igaz 5 perc késéssel. akarom nyitni a kaput, és bassz.. nincs a kulcscsomómon a kulcs. és akkor beugrott, hogy múltkor odaadtam a főnökasszonynak, aki mindig elhagyja az övét. és persze nem adta vissza. jó, telefon áginak, nem veszi fel. telefon nócinak, nem veszi fel. telefon újra áginak, felveszi, mondom mi a szitu, ő meg mondja, hogy neki sincs kulcsa, mert odaadta a másik főnöknek. oké, telefon újra nócinak, akit akkor keltettem. mondtam neki, iszkiribe, mert neked van csak kulcsod. röpke 1 órányi fagyoskodás után meg is érkezett. és végre negyed 10kor bejutottunk az irodába. halleluja.

csak annyit tudtam mondani, hogy AZTAMINDENIT :*

tegnap meglátogatott minket papi. beszélgetés, borozgatás. jó volt.

ebédszünetben lesétáltam a déliig a telefonboltba (inmáron másodszor és ismét hiába - de ez egy másik történet) és közben millió kis apróság történt velem.. elmentem egy nagy kert mellett, ahol épp füvet nyírt egy pasi.. megálltam.. a nap sütött rám, a szellő fújta a hajam és az orromba belemászott a firssenvágott fű illata.. annyira jó volt érezni a tavasz minden jelét.. percekig ott álltam. láttam embereket az utcán sétálni, buszra váró mosolygó fiatal lányokat, öreg néniket a kutyájukat sétáltatva.. és ezt mindet kisebb csodaként éltem meg.. defura..
és elgondolkodtam, hogy ezekből a mindennapi dolgokból szinte teljesen kimaradok. hiszen nekem arról szól a nap legnagyobb része, hogy négy fal között ülök, kapkodom a telefont, kopognak a billentyűk az ujjam alatt.. és hirtelen elkezdett hiányozni az az életforma, amikor még iskolás voltam, délután volt egy csomó szabadidőm.. séta, fagyizás, vagy csak úgy nézelődés.. mostmeg mi van? munka után beleülök a kocsiba és gó haza, hogy végre kifújjam magam.. nem mehet ez így sokáig..

a buszmegállóban elment előttem egy nagyon öreg(nek látszó) aszott fejű, ősz hajú, vézna pasi.. mintha a szakácsgyerek párévmúlvali arca jelent meg volna előttem.. igen, határozottan érzetem, hogy ő így fog kinézni. biz dolgok miatt. és örülök, hogy a kedvesem már nem vesz részt ebben. nagyon örülök.

olyan jól néz ki már a két kicsi bonsai csemete.. vannak mostmár rájuk vigyázó katonák, Tomiénak a tövénél pihiző sünike. meg lesznek majd hozzá szerszámok bonsai olló meg minden ilyen.. és tök szép lesz.. (csak azt nem tudom, hogy hova rakjuk őket, ha elmegyünk - mondjuk én legszivesebben vinném magammal)

nem működik rendesen a mirc.. nem működik rendesen a gépem.. és se működök rendesen.. otthon kellett volna maradjak pihenni.. nem vagyok jól.. sehogy nem vagyok.

azt hisztem mostanra sikerült egy kicsit feldolgoznom mi is történt velem tagnap.. csak nagyvonalkban írnám le...
reggel irány a szájsebészet, steril műtő, két inekció, három perszóna, soksok gézlap törlésnek, szike, csipesz, olló, véső és kalapács (!), enyhe agyrászkódás, vérzés, törlés, legalább háromszor meghalás.. de strammlányként keményen tűrés és mosolyogva műtőelhagyás. Majd a váróban Tomi nyakába borulás és sírás.. és otthon is sírás.. bedagadás, fájás.. pépesétel evés, szívószállal ivás..
és ma is ez van. kiegészítve annyival, hogy muzulmán nőként van bebugyolálva a fejem, merugyanis az arcom 5szörösre dagadt és borogatni kell.. és nem szabad harapni se.. de utálok így nem enni.. éhes vagyok.. (remélem ilyenkor a szervezetem az elraktározott dolgokból táplálkozik)..
és utálom hogy gyönyörű idő van kint és nekem meg itt kell poshadnom az ágyban.. mellesleg nem biztos hogy így kimernék menni az utcára.. úgyhogy reny csitt.. ja és ha ma nem lenne semmi bajom, akkor dolgoznom kellene.. és most szóltak, hogy holnap is.. de hát azt cseszhetik, mert én örülök, ha hétfőn olyan állapotban leszek, hogy be tudok menni.. könyvzárás ide vagy oda nem tudok dolgozni. készvége.

és még mindig dolgozom :I

ez tetszik nagyon :)

lehúzós álmok, lehúzós ébredés, lehúzós időjárás, lehúzós kedv.. asszem irány a wc és lehúzás..

ma nagyon nyügi vagyok asszem

annyi előnye volt annak, hogy tegnap este 8ig dolgoztam, hogy nem volt dugó hazafelé menet. nemnem.. várjunkcsak.. volt mégegy.. hogy már nagyonnagyon vártak otthon, és ennek megfelelő fogadtatásban részesültem :)

meg kaptam ám virágot. szépet, színeset, illatosat! ;)

fura dolog.. nincs ihletem.. úgyhogy csak tőmondatokban a történtek:
-hétvége otthon vidéken, szülők, család, gyerekek. unokaöcsém még mindig nagy kópé, de zabálnivaló.
-ja zabálás. sok. túlsok. (ha valaki ilyet merényel a gyomra ellenen, akkor legyenszíves minden nap könnyíteni magán - meg amúgy is kell minden nap - mert különben jajjjjj)
-kocsimosás, ami másnapra felesleges lett, mert leesett az eső.
-pincefalulátogatás, bornemivás.
-vasárnap visszautazás. fél órás auchannagybevásárlás.
-tegnap munkamunkamunka. pocifájás. fejfájás. időváltozás. semmisejó. de aztán mégis.
-este gyertyafényes hálószobábanelalvás.
-reggelikapás. megintegygyógyszerlenyelés.
-munkamunkamunka
és itt tartok most.

hozattam magamnak egy közepes vaniliás séjket. hátha attól jobb lesz.

defosezanap blleeeee

tegnap a fogorvosnéni közölte, a mészárlás újabb napja, jövő péntek. vagyis mehetek megint a kés alá. kérdezetem, hogy hogy fog zajlani. erreő: hát, igazából kb 10 perc lesz az egész, de nekem egy örökkévalóságnak fog tünni. hátmondom köszi. szóval infelvágás, cisztakiszedés, foggyökérmetszés, összevarrás.. valami ilyesmi. biztos jól fogok majd utána kinézni..

Szóval ez az a Bizonyos Gyűrű :)

estebéd megvolt, igaz fagyi nem, de volt helyette somlói, meg kicsi séta, meg hazaérva nagy meglepi (köszönöm mégeccer :*) és reggel volt 'hasamrasütanap' és ágybareggeli..
aranyélet :)

ebéd eltolva estebédnek, plussz fagyizás. kivagyok engesztelve ;)

nyaúúúúú... nem szeretem, ha vki megígér vmit és azt nem tartja be. főleg, hogy perpill olyanról van szó, hogy tudja, hogy milyen sokat jelent nekem az. nincs is kedvem így ebédelni. egyedül. nem is fogok.

ma reggel nekem kellett nyitnom. vagyis hajnalok hajnalán (7 óra előtt) kellett kelnem. Tomi még aludt (volna).. csakhogy én készülődtem.. és akárhogy próbáltam csendben mozogni, olyat csattanások és puffanások lettek belőle, hogy még sztem az alattunklakó is felébredt..
és persze nem értem be időbe :))

beejtettem egy kukoricaszemet az 5ös és 6os billentyű közé és lefolyt róla a kaprosmártás, bele a billentyűzetbe

és "végleg megpecsételődött" :)
mostmár nincs menekvés. dehát ki is akarna menekülni? én nem. és ő sem. és ez így van jól. és így is lesz.
mostmár mindig.

tegnap eljött hozzám az irodába Tomi, mert hamarabb végzett. aztán fagyiztunk és kiültünk egy parkszerűségbe és élveztük a napsütést. (mellesleg felháborító, hogy 120 Ft egy kisgombóc fagyi.. ez milyen már.. és vigyék el a szülők a gyerekeket fagyizni.. namármost azt nem ússzák meg egy ezres alatt, tuti) aztán elvittem Tomit a Centrumba, hogy megvegye a könyvet, amit szeretne. amikor kijött, úgy sugárzott az egész lénye, hogy nem is értettem.. mosolygott.. és boldog volt.. éreztem, hogy valamiben mesterkedik.. de ő azt mondta, hogy csak azért van, mert jó a Centrum kisugárzása.. mondom oké.. de azért én ott a tudatalattim mélyén csak selytettem (vagy sejtettem) ám valamit.. hogy valamire készül..

Most nem vagyok valami jól.. vagyis de, csak belül eléggé zavaros minden. Leginkább a fejemeben, de mivel a fejemben van az agyam (legalábbis remélem), ami tulképp kapcsolatban van az összes kis porcikámmal, így minden kis porcikámnak meg kell most küzdeni a hullámokkal. Némelyeket egész cunami veszélyeztet.. másokat csak egy kis apály-dagály jelenségféle..
de lássuk.. hogyan is kezdődött..
Szombaton Tominak dogloznia kellett, így elkísértem. Kicsit nehézkesen indult a nap, mert megint mindenféle képzelgés lett rajram urrá. De aztán végül egész jól eltelt, néha bele-belekontárkodtam Tomi munkájába, meg lefordítottam angolról egy nagyon hosszú és cseppet sem könnyű szöveget.
Vasárnap a pihenésé volt a főszerep. Leszámítva némi takarítást (mert jött a főbérlő) és egy kis főzőcskézést. Videóztunk ezerrel. Aztán eljött a lefekvés ideje.. én meg kibuktam. Valahogy nem akartam aludni.. talán mert tudtam, hogy az este után jön a reggel és el kell mennem fogorvoshoz. Vagy nemtom mi volt a bajom.. szegény Tomit sem hagytam aludni.. és az egésznek egy nagy beszélgetés lett a vége. vagyis inkább csak ő beszélt, én meg csak sírtam. Szembesített önmagammal, ami meglehetősen kiábrándító érzés volt. Mmint az, hogy milyen is vagyok és hogy is viselkedem néha. (Meg történt még valami, amitől olyan boldog lettem, hogycsak na! De erről még nem szabad beszéni... vagy szabad? nemtom.. majd ő elmondja :*)
Szóval.. most keményen harcolok önmaggamal. És igenis nagyon ügyeslány vagyok és menni fog! Ki fogom űzni magamból a depressziót, kisebbségi érzést, a paranoiát és minden egyéb zavaró érzelmet, ami nem hagyja, hogy felhőtlen legyen a boldogságom és a kapcsolatunk. Nagy munka előtt állok. De tudom, hogy van egy társam, aki mindenben segít.
De egyébként.. kicsit jogosan féltem a fogorvostól.. mert negyon megkínzott (ismét) és ráadásul semmi jóhírt nem mondott. Jövő héten meg kell műteni, mert ciszta van az egyik fogam gyökerénél. Hajrá... az arcpolipom úgyis szinte teljesen tünetmentes.. irány újra a szájsebészet!
nade majdlesz valahogy...

Kérem a Fogtündért, hogy legyen szíves és látogasson meg valamelyik este a közeljövőben és szórjon valamilyen varázsport a fogaimra, hogy ne kelljen megműteni megint és hogy meggyógyuljon már az arcom, mert ez így eléggé fájdalmas most nekem!